Az ötödik dimenziós tudat a hosszúság, szélesség, magasság, idő, és a szellem tudatossága. Minden élet az ötödik dimenzión túl a Szellemi egység tudatossága, de még mindig egy "én" élmény, a csoport egyéni tagjaként. Lineáris idő és tér itt nem köti meg a tudatot, és itt nincs elkülönülés vagy korlátozás illúziója. Ehelyett az Egy Isten/Istennő/Minden Ami Van állandó tapasztalása van.
Ennek a dimenziónak az elsődleges tudata androgün, csillag lények, melyek Fénytesteinkben élnek. Ezek a Fénytestek jóval könnyebbek a szén-alapú fizikai testünknél. A Fénytesteinknek tudatossága kiterjed alacsonyabb énünkre fizikai korlátok nélkül. Ezeknek a formáknak már nem kell a fájdalom, hogy megtanulják a leckét. Így nincs szükségük a fizikai test védelmére és figyelmeztető jelzéseire. Az ötödik dimenziós énünk beépítette a tapasztalatokat, amit alacsonyabb dimenziós énünk által tanult "Földi tanteremben", ezért nem kell a fizikai szenvedést tanulniuk.
Minden tevékenység ezen a síkon szeretetre épül, mint ahogy egy halott levél nem maradhat fenn a tűzben, úgy félelem sem tud fennmaradni az ötödik dimenzió magasabb rezgésében. Ha megtapasztalnánk a félelmet, míg az ötödik dimenzióban tartózkodunk, a rezgésszint leesne, és a tudatunk azonnal visszazuhanna a negyedik dimenzió alacsonyabb alsíkjára. Csak az ötödik dimenziós feltétlen szeretet tudatával vagyunk képesek fenntartani a tudatos kapcsolatot spirituális Énünkkel.
Az ötödik dimenzióban a tapasztalat, teremtés, és az út összhangban jön létre az isteni akarattal. Minden lény, hely vagy helyzet, amit kívánunk, azonnal manifesztálódik. Ha úgy döntünk, hogy mozgást szeretnénk megtapasztalni, akkor úgy érezzük, mintha repülés és vízen járás kombinációja lenne. A Fénytesteink, csakúgy, mint a negyedik dimenziós testünk változékony és könnyen változtatja formáját. Ahogy tudjuk változtatni a helyünket, vagy tapasztalatunkat a puszta vágyunk által, a "testünk" formáját is képesek vagyunk megváltoztatni, ami körülveszi a tudatunkat.
Az ötödik dimenzió a felemelkedés kezdete. Ezért itt minden tudatosság természetesen multidimenziós. A negyedik és a harmadik dimenzió tudatossága automatikus, mint ahogy rápillantunk kezeinkre és lábainkra. Mivel nincs értelme az elszigetelődésnek, ezért megtapasztalhatjuk a harmadik és a negyedik dimenziós valóságot ugyanabban a pillanatban, mint amikor ötödik dimenziós Fénytestünket.
Mivel a korlátozás érzete itt nincs jelen, ezért könnyen úgy gondolhatjuk, hogy egyszerre több különböző vibrációs szinten"létezünk" és "tudatosak" vagyunk. Éppen úgy, ahogy a harmadik dimenziós tudatunk tisztában van azzal, hogy az első és a második dimenziós ásványi anyagok, víz, genetikai kód, és különböző biológiai anyagok építik fel testünket, így az ötödik dimenziós énünk is tisztában van azzal, hogy harmadik és negyedik dimenziós lények is vagyunk.
Az ötödik dimenzióban feltétlen szeretet, feltétlen megbocsátás, és a feltétel nélküli elfogadás állapotában élünk. Nem ítélkezünk, nincs bűntudatunk, vagy nem érzünk negativitást "alsóbb" részeinkkel kapcsolatban, amelyek azon fáradoznak, hogy emlékezzünk Magasabb Énünkre. Sőt, az ötödik dimenziós énünk útmutatóként szolgál tudatunk alsóbb aspektusaihoz, valamint a többihez is.
Az ötödik dimenziónak vannak még különböző alsíkjai, de tudatosságunk, és információink ezekről minimális. Úgy tapasztaltam, hogy van egy küszöbérték, amely elérésekor az Isteni kiegészítőnkre várunk. A mi Isteni kiegészítőnk, más néven az ikerlángunk, az ellentétes polaritású alkalmazott integrált férfi / női androgün fénytestünknek, amit leválasztottak rólunk az alsóbb dimenziókban való megtestesülésünkkor.
Az ötödik dimenzió felső lépcsőjén állva látom, hogy sok lépcsőfok van még felettem. Tudatában vagyok és egyesülök az alacsonyabb részeimmel, valamint a többi ötödik dimenziós realitással. Szerelem és félelem, a szépség és a csúfság csak polaritásai egy egyedülálló fogalomnak. Egységben élek lényem férfi és női kifejeződésével. Megtanultam a feltétel nélküli szeretetet, feltétel nélküli elfogadást, és feltétel nélküli megbocsátást minden élet és részei számára, amit magammal tudok azonosítani. Személyes identitásomat a Minden, Ami Van egységén belül értelmezem. Gondolatok és érzéseim azonnal manifesztálódnak, és a Fénytestem örökké a MOST-ban él.
Mind az öt dimenzió harmadik dimenziós testünk része, belőle származik. Egy edény vagyunk, amit saját multidimenziós univerzumunkkal töltünk meg.
Amint tudomást szerzünk öt dimenziós énünkről, tudatába kerülhetünk egymáshoz való viszonyuknak is. Akkor elkezdjük megérteni, hogy lényünk sok dimenziója hogyan rendezi egységbe a tudatost, a tudattalant és a szupertudatosságot.
Sok ősi prófécia, mai könyvek és egyéb weboldal ír bolygónk, sőt egész galaxisunk nagy átalakulásáról. Ezek a próféciák azt mondják, hogy a harmadik dimenzió összeomlik a negyedik és az ötödik dimenzióba. Mint egy metafora, gondolj egy utazó pohárra, aminek a legkisebb alsó része a a harmadik dimenzió, a pohár középső része a negyedik dimenzió, és a legnagyobb felső része az ötödik dimenzió.
Ha össze akarod csukni a poharat, akkor az alsó részét (harmadik dimenzió) körülvenné a középső (negyedik dimenzió), a felső rész (ötödik dimenzió) fölött is. Azonban, ha úgy döntesz, hogy teljesen összecsukod a poharat, akkor azt látod, hogy az alsó részt (harmadik dimenzió) először a középső (negyedik dimenzió), majd a felső rész (ötödik dimenzió) veszi körül.
Ha ezek a próféciák helyesek, ha belesüllyedünk saját magasabb dimenziónkba, akkor hogyan lehetünk tudatosak ebben a folyamatban? Hogyan tudunk segíteni mind magunkon, mind másokon? Talán, ha mindannyian személyes felelősséget vállalunk saját tudatosságunk felemeléséért, akkor képesek vagyunk segíteni a csoportunkat, nemzetünket, a bolygónkat, és a galaxist. Lehet-e egy személynek ekkora hatalma? Talán, ahogy felemeljük az egyéni tudatszintünket, akkor rájövünk, hogy nem csak "egy személy" vagyunk.
Függetlenül attól, hogy lesz-e dimenzióugrás, a mi harmadik dimenziós Földünk attól szenved, hogy testéről nem veszünk tudomást. Kifutunk a szennyeződésmentes "térből" és "időből", ami az általunk okozott kárt helyrehozhatná. Ha nem emeljük fel a tudatunkat, ha maradunk "tudattalanok" maradunk fizikai destruktív viselkedésünkben és "tudattalanul" hozzuk létre világunkat gondolataink és érzéseink által, akkor lehet, hogy nem lesz " Földi osztályterem" ahová magasabb dimenziós énünk beléphetne.
MOST kell felébrednünk. Emlékeznünk kell az igazi multidimenziós természetünkre, hogy a tudattalan, tudatos, és szupertudatos énünk beleolvadjon a multidimenziós tudatba, ami a velünk született örökség és igaz alap. A fény edényei vagyunk és FÉNYÜNK multidimenziós!