Amíg a természettel szimbiózisban éltünk, határtalan szabadságban élő lények voltunk. Beleszületve ebbe a bőrkabátba, elveszítettük a teremtő képességünk zömét. Mi tartjuk fenn a mátrixot, amiben élünk. Saját magunkat tesszük birodalmi alattvalóvá. A belénk kódolt félelem azonban bármilyen nagy úr, az embernek a teremtés megértésére és megismerésére irányuló vágya sohasem fogja hagyni teljesen elveszni őt. Az embert mindig hajtani fogja a belső vágy, a legbelső ösztön, ami a legreménytelenebb időkben is lökdösni fogja egy jobb, élhetőbb élet megteremtésének irányába.