Minden a jövő generációjánál kezdődik. Életre nevelés, szabad áramlás, szeretet. Csupán ezek hiányoznak a jelenlegi oktatási és nevelési rendszerből. Gyermekeinket alapvetően nem mi neveljük föl. Elengedjük őket az óvodába, iskolába és nem is tudjuk, hogy miket tanítanak ott nekik. Egy idő után már azt vesszük észre, hogy nem is ismerjük a gyerekünket. A rendszer helyett vissza kellene térnünk a közösségekhez, amelynek a szülő is szerves része. Van-e, és mi most a követendő példa a jövő nemzedéke számára? Szívünk mélyén mindig érezzük, hogy mi lenne a jó. Ahelyett, hogy a soha meg nem valósuló, ideális nemzeti tantervre várunk, nekünk, magunknak kell elkezdenünk olyan életet élni és példaként mutatni azt, amit gyermekeinknek is tiszta szívünkből kívánunk. A változás szükségét már régóta érezzük, de ahhoz, hogy ténylegesen elinduljon valami, először saját magunkat kell megreformálni.