Miért van az emberekben félelem ahelyett, hogy szeretetben, békében élnének egymással? A félelem olyan, mint a cukor, ami látszólag megédesíti, de odafigyelés nélkül fogyasztva mérgezi az életünket. Rászoktunk volna a félelemre? Nem vesszük észre, hogy egyre távolodunk önmagunktól és a természettől. A technika világában szinte minden megtörténik nélkülünk is. Hogyan tudjuk visszakapni önmagunkat, vissza tudunk-e térni abba az állapotunkba, amit életnek nevezünk?
Van-e ebből a világvége hangulatból, ebből az elmérgesedett, szennyezett fizikai világunkból valami kiút?